Tizenhárom éves korom óta tudom kívülről Az ellopott futárt, abból írtam a szakdolgozatomat, erre most kiderül, hogy még érhetnek vele kapcsolatban meglepetések.

Dolgozzunk tudományos módszerrel. Nyomjuk meg a Molyon a „Tedd jobbá!” gombot, és a fülszöveg nélküli könyvek között találjuk meg véletlenül Valentine Williams soha a büdös életben nem hallott nevét.
Keressünk rá a Williams életművére, és essünk hanyatt. 

Mert vegyük csak a következő idézetet:
„– Hogy kerül ön a boncolóasztalra? – kiáltotta a kórházi szolga.
– Belopóztam, kérem, éjszaka, mivel hírhedt kémnő vagyok, és fontos hadititkokat akartam itt kilesni. Ez kötelező, mert megbízóm, akinek rém vastag a szemöldöke, miszter Iksznek hívják, olykor kacag, mindenkit megölet, és egy feltűnően tuskólábú illető, beteg rokonaim révén zsarol.
– Még mindig nem értem – mondta az orvos kollégáinak. – Úgy tudom, hogy a katonai ügyészség kórházának nincs elmeosztálya.”

Illetve a következőt:
„– A Tuskólábú is mindig azt figyelte, hogy tetszik-e a gyilkos az áldozatnak? Így lett kémnővé az a japán Kiri Mata!
– Hara Mati! – kiáltott helyesbítve Roppant Manó.
– Az egy japán öngyilkolás – szólt Korn Atya. – Ha egy tábornok veszít, akkor Mata Harit követ el magán.”

Esetleg a következőt:
„– Mondja… miért tette ezt az egészet? Maga a kémeknek dolgozik?
– Nem. Csak azért mondtam, hogy én a Zöld Kacaj vagyok, és Tuskólábú küldött a halálsugár titkáért, mert egy valószínű megtévesztés kellett. De én nem vagyok Mata Kiri. Az különben is Japánban öngyilkos lett.
A százados nem kérdezte tovább (…)”

A Tuskólábút nem Rejtő találta ki: közismert volt a harmincas-negyvenes években! 

Mára már klasszikussá vált ponyváról van szó, kém-, detektív-, de mindenesetre kalandregényekről. Williamsnek több regénysorozata is megjelent, de a leghíresebb tagadhatatlanul a Tuskólábú nevéhez fűződik, és nem kevesebb, mint hét darabból áll (ebből szerintem csak három jelent meg magyarul). Rendhagyó módon a Tuskólábú, bár elég hosszú sorozat darabjait köti össze, nem hős, hanem az ügyeletes mocsok gazember: ő a baljós megjelenésű, machiavellista lelkületű, sánta német kém, polgári nevén… azt nem árulom el. 

Itt amúgy is megtalálható. (Fura, de a francia Wiki-szócikk sokkal tisztességesebben van megírva, mint az angol.)

Hát ez a sorozat nekem kell, de minimum az első kötet. Az egyébként többször is megjelent magyarul, utoljára tavaly, tehát tényleg nem lehet rossz.

Frissítés: első kötet elolvasva, értékelve, nem kicsit sablonos kémregény, ám nyomokban filozófiát tartalmazhat. 

Ezt 2016. február 18-án írtam.